Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Élet a Katsuko falai között 6.

2017.08.03

Élet a Katsuko falai között 6.
Amikor végzett ő is elment fürdeni . Amikor kijött a fürdőből magához rántott, elhúzta a hajam és megnézte a nyakam.
-Szépen gyógyul.- mondta ő gyengéden megcsókolva azt az érzékeny  pontot, ahol kiszívta. Az állam alá nyúlt és megcsókolta az ajkaimat óvatosan várva a reakciót. Viszonoztam így szenvedélyesebb lett . Beletúrtam a dús és meglepően selymes vörös hajába, mire ő felnyögött, megfogta a fenekem és megemelte a csípőmet, így megéreztem merevedését, mire én is felnyögtem. Benyúlt a szoknyám alá én pedig levettem a fekete pólóját. Aztán elkezdett az ágy felé tolni és rálökött. Levette a blúzomat és végigsimított a hasamon, majd elkezdte csókolgatni a melleimet, mire én eleget tettem néma követelőzéseinek és levettem a melltartómat. Amint nyelve lecsapott a mellbimbóimra ajkaim közül önkéntelen sóhajok törtek fel és felültem, de csak azért, hogy levetkőztessem. Lecibáltam róla a nadrágot és ő is levette rólam a szoknyát. Végül az utolsó ruha is lekerült rólunk és visszazuhantunk a puha párnák közé. Ujjaival benyúlt és lágyan ingerelni kezdte a csiklómat. Majd belémhatolt. Mivel még szűz voltam egy kicsit fájt, mire ő megállt és, amíg a grimaszom el nem múlt simogatott és csókolgatott. Utána elkezdett mozogni és egyre hajszoltuk magunkat a beteljesedés felé. Gaara az én nevemet ordítva élvezett el, mire én az ő nevét sikítottam. Ájultan aludtunk egymást átölelve reggelig. Lementünk reggelizni és utána a főnök meglepően elengedett minket a városba. Kiléptünk a nagykapun és megkezdtük utunkat a város felé. Megbeszéltünk egy találkozóhelyet aztán minden őr a saját kis védencével szétszéledt. 
-Merre menjünk?- kérdeztem mosolyogva.
-Ez mi?-mutatott egy fagyizó felé.
-Fagyi, vegyünk?-vettem elő a pénztárcámat.
-Igen, kérlek.-nézett rám mosolyogva. Kértem egy csokis fagyit és ő is azt kért, mivel még sosem evett fagyit.
-Nakako ez isteni!- ölelt át mosolyogva.
-Ugye?
Sétálgattunk még, majd leültünk egy padra és néztük a napsütést és a szép kék eget. Elsétáltunk egy játékbolt mellett és Gaara egyszercsak odament a kirakathoz.
-Nakako ez a maci olyan édes!-mutatott egy mosolygó, barna macira.
-Kéred?-simogattam meg a haját.
-Igen, ha nem baj. Így is lett, bementünk és megvettük, mire ő adott egy puszit a homlokomra. Hiszen neki tényleg csak egy kis szeretetre van szüksége.